Két kisfiú sírt a lábánál, de ő nem tudott felállni.
Egyetlen döntés választotta el attól, hogy végleg mindent elveszítsen, de amit végül tett… arra senki sem volt felkészülve.
A férfi ujjai remegtek, amikor újra megnyomta a gombot, és a gép hidegen villogott, mintha semmit sem jelentene neki az, ami itt történik.
A két kisfiú a lábába kapaszkodott, hangosan sírva, az egyik a kabátját rángatta, a másik az arcát törölte a nadrágjába.
– Apa, menjünk haza… – suttogta az egyik, de a férfi csak bámulta a képernyőt, mintha nem is hallaná.
Nem mindig volt ilyen, valaha ő volt az, aki minden este mesét olvasott, és sosem hagyta ki az altatást.
De az első nyeremény után minden megváltozott, a könnyű pénz ígérete lassan erősebb lett, mint a családja.
Ma este azt mondta, csak egy utolsó próbát tesz, csak visszanyeri azt, amit elvesztett… és hazamegy.
De minden egyes pörgetés után még mélyebbre süllyedt, és most már nem csak a pénzről volt szó.
A gyerekek sírása egyre hangosabb lett, az emberek körülöttük kezdtek odanézni, de senki sem szólt semmit.
A férfi hirtelen lehunyta a szemét, mintha először hallaná igazán a gyerekei hangját.
Az ujja még mindig a gombon volt, és ekkor… végre döntött.
De amit ezután tett, mindent megváltoztatott.
A férfi hirtelen felugrott a székről, a gép még villogott, de ő már nem nézett vissza.
A két kisfiú meglepetten hallgatott el egy pillanatra, nem értették, mi történik, csak azt látták, hogy az apjuk arca megváltozott.
Nem volt benne többé az a megszállott üresség, valami más jelent meg benne… valami, amit rég nem láttak.
– Gyertek ide – mondta halkan, és először aznap este lehajolt hozzájuk.
A gyerekek habozva, de odabújtak hozzá, az egyik még mindig szipogott, a másik a kezét szorította.
A férfi mély levegőt vett, és akkor kimondta azt, amitől hónapok óta menekült.
– Hibáztam. Nagyon nagyot. A szavak nehezen jöttek, mintha fájtak volna, de mégis kimondta őket, mert tudta, hogy most vagy soha.
A zsebébe nyúlt, és elővette az utolsó pénzét, egy pillanatig ránézett… majd a legközelebbi alkalmazotthoz ment.
– Ezt zárják le. Nem játszom többet – mondta határozottan, a hangja remegett, de a döntése már nem.
Az alkalmazott meglepetten bólintott, ritkán látott ilyet ezen a helyen.
A férfi visszament a gyerekeihez, most már nem sietett, nem kapkodott.
– Hazamegyünk – mondta, és ebben a két szóban több volt, mint egyszerű ígéret.
Az ajtó felé indultak, a kaszinó zajai lassan elhalkultak mögöttük.
Odakint hideg volt, de tiszta a levegő, a férfi mélyen beszívta, mintha most lélegezne először igazán.
A nagyobbik fiú megszorította a kezét. – Apa… most már velünk maradsz?
A férfi ránézett, és ezúttal nem kerülte el a tekintetét. – Igen. Most már tényleg.
Nem volt könnyű út előtte, tartozások, hibák, következmények – mind ott vártak rá.
De egy dolgot már visszaszerzett, azt, amit majdnem örökre elveszített, és ahogy elindultak a sötét utcán, a két kisfiú között… először érezte, hogy talán még nincs minden veszve.
