Az orvos már éppen hozzá akart kezdeni egy fiatal apáca boncolásához, aki hosszú és súlyos betegség után hunyt el. Ám amint közelebbről megnézte a nyakában függő keresztet, rémülten kimenekült a boncteremből… 😨
Kora reggel egy halottszállító érkezett a városi hullaházhoz a fiatal apáca földi maradványaival. Több nővér is elkísérte a kolostorból. Arcukat könnyek borították, szemük vörös volt a sok sírástól, és alig tudták visszatartani a zokogást. Elmondásuk szerint a fiatal nő hónapokon át egy különös, súlyos betegségben szenvedett. Napról napra egyre gyengébb lett, szinte teljesen ágyhoz kötötté vált, rohamosan elveszítette az erejét, és állandó, szinte elviselhetetlen kimerültségre panaszkodott.
Számos orvos próbálta megfejteni, mi állhat a rejtélyes állapot hátterében, de egyikük sem talált biztos magyarázatot. Rengeteg vizsgálaton esett át, számtalan laboreredmény készült, több kórházban is kezelték, mégsem sikerült felállítani a pontos diagnózist. Egyes szakemberek ritka vérképzőszervi betegséget feltételeztek, mások súlyos szervi károsodásra gyanakodtak, míg néhányan nyíltan bevallották, hogy még soha nem találkoztak hasonló tünetekkel.
A kezelések ellenére az állapota tovább romlott. Élete utolsó heteiben szinte teljesen visszavonult a szobájába, alig beszélt, és ideje nagy részét csendes imádságban töltötte. A rendtársai odaadóan ápolták egészen az utolsó pillanatig, remélve, hogy csoda történik, de egy hajnalon a szíve örökre megállt.
Miután minden hivatalos irat elkészült, a holttestet a városi hullaházba szállították, ahol kötelező boncolás várt rá. A tapasztalt igazságügyi orvos különösen fontosnak tartotta, hogy kiderítse a halál valódi okát, mert a teljes kórtörténet túlságosan szokatlannak tűnt.
Nyugodtan előkészítette az eszközeit, felhúzta a gumikesztyűt, majd a boncasztalhoz lépett. Óvatosan kigombolta az apáca ruhájának felső részét, leoldotta a habitust összefogó széles övet, és ekkor észrevett egy apró fémből készült keresztet, amely egy vékony láncon függött a nyakában. Ilyen keresztet szinte minden apáca visel.
Finoman a kezébe vette, hogy levegye, mielőtt megkezdené a boncolást.
Néhány másodperccel később azonban az arca halálsápadttá vált a rémülettől. Az orvos pánikba esve hátraugrott, majd szó szerint kimenekült a boncteremből. 😱😲
A fém felületén különös, sárgászöld elszíneződést vett észre. Abban a pillanatban eszébe jutott egy fénykép, amelyet még egyetemi évei alatt látott egy régi igazságügyi orvostani tankönyvben. Hasonló bevonat időnként olyan régi tárgyakon jelent meg, amelyek nagy mennyiségű radioaktív anyagot tartalmazó fémből készültek.
Először azt hitte, hogy csak téved. Gyorsan elővett egy speciális dózismérőt, amelyet a kórházban gyanús tárgyak ellenőrzésére használtak. A készülék a közelben volt, mert ipari balesetek után időnként szükség volt rá.
Amikor a műszert a kereszthez közelítette, hirtelen hangos, folyamatos riasztás töltötte be a helyiséget.
A mérőműszer mutatója egyetlen pillanat alatt veszélyesen magas értékre ugrott.
Az orvos ereiben megfagyott a vér. Reszkető kézzel visszatette a keresztet, sietve elhagyta a bonctermet, majd azonnal megtiltotta bárkinek, hogy belépjen a helyiségbe. Néhány percen belül már a sugárvédelmi szakemberek is megérkeztek a kórházba.
A részletes vizsgálat után kiderült, hogy a kereszt valóban egy erősen radioaktív fémből készült. Mivel az apáca hosszú éveken át minden nap viselte, szervezete folyamatosan veszélyes sugárzásnak volt kitéve. Ez magyarázta, hogy állapota hónapról hónapra romlott, miközben az orvosok képtelenek voltak megfejteni a titokzatos betegség valódi okát.
Ám a legmegdöbbentőbb felfedezés még csak ezután következett.
A kolostor főnöknőjével beszélgetve az orvos megkérdezte, vajon egyedül az elhunyt nővér viselte-e ezt a különleges keresztet.
A válasz dermedt csendet idézett elő.
A főnöknő nyugodt hangon elmagyarázta, hogy évekkel korábban a kolostor minden egyes apácája pontosan ugyanilyen keresztet kapott. Kifejezetten a templom számára készítették őket, és minden nővér a fogadalomtétel napján vehette át a sajátját. Senki sem sejtette, hogy egy ennyire hétköznapinak tűnő tárgy halálos veszélyt rejthet.
Az orvos azonnal követelte, hogy valamennyi keresztet haladéktalanul vizsgálják meg. A szakértők átvizsgálták a kolostort, és a legrosszabb félelmük igazolódott. Mindegyik kereszt veszélyesen magas sugárzást bocsátott ki.
Még azon a napon minden keresztet begyűjtöttek, az apácákat pedig teljes körű orvosi kivizsgálásra küldték. Többüknél már megjelentek a sugárterhelés első jelei, ám ezt addig egyszerű kimerültségnek vagy az életkorral járó panaszoknak tulajdonították.
Szerencsére a veszélyre még időben fény derült, ezért a legtöbb nővér még azelőtt megkezdhette a kezelést, hogy a szervezetükben visszafordíthatatlan károsodások alakultak volna ki. Az orvosok hónapokon át rendszeresen ellenőrizték az állapotukat, biztosították a szükséges terápiát, és fokozatosan segítették szervezetük felépülését.
