A férj bosszúból eladta a házban lévő tulajdoni hányadát az első hajléktalannak, akivel találkozott, majd a szeretőjével a tengerpartra repült — fogalma sem volt róla, milyen meglepetéssel készült számára a felesége. 😨😱
„Bemutatom a mi helyi hajléktalanunkat, drágám” – mondta a férj undorító vigyorral, miközben kinyitotta az ajtót, és beengedett egy sovány, ápolatlan, régi kabátot viselő férfit. „Mostantól ő is ebben a házban fog lakni. Adj neki enni, mosdasd meg, vegyél neki új ruhákat. Ha akarod, akár hozzá is mehetsz feleségül.”
„Te megőrültél? Miről beszélsz egyáltalán?” – kérdezte a feleség, miközben elsápadt.
„Elegem van belőled.” A férfi közönyösen legyintett. „Elmegyek egy másik nőhöz – fiatalabbhoz és szebbhez. Te pedig maradj itt, és élj úgy, ahogy akarsz. Nekem ebből a házasságból már csak a fiunk kellett, de ő időközben felnőtt. Az én életem pedig most kezdődik igazán. Isten veled, drágám.”
Már előző nap mindent előkészített. Egy ismerős közjegyzőnél gyorsan aláírta a szükséges papírokat, és valóban eladta a lakásban lévő tulajdoni hányadát annak az embernek, akit „elsőként talált” – egy Viktor nevű hajléktalannak, akit egy szupermarket előtt szólított le, majd egy üveg itallal és némi készpénzzel „rávett” az üzletre.
A férj zseniális bosszúnak tartotta az egészet. Úgy gondolta, hogy ezentúl a feleségének törvény szerint együtt kell élnie egy idegennel, akit ő maga hozott a házba. Miután Viktor kezébe nyomta a megsárgult iratokat tartalmazó mappát, becsapta maga mögött az ajtót, és néhány órával később már a repülőn ült erősen kisminkelt szeretője mellett, miközben a tengerről és egy új életről álmodozott.
Csakhogy amikor végül hazatért, nem az a nyugodt élet várta, amire számított. A felesége ugyanis olyan bosszút készített elő számára, amire a férfi még álmában sem gondolt volna. 😱😨
Miután az ajtó becsukódott mögötte, a feleség még néhány percig mozdulatlanul állt az előszobában, és a fürdőszobából hallatszó csöpögő csap monoton hangját figyelte. Végül mély levegőt vett, majd a vendég felé fordult.
– Hogy hívnak? – kérdezte fáradt hangon.
– Viktor – felelte zavartan a férfi. – Én… ha szeretné, elmegyek.
– Nem, Viktor – mondta a nő nyugodtan. – Először lezuhanyozol, eszel valamit, aztán leülünk és megbeszélünk mindent.
Két órával később már egészen más ember ült vele szemben. A piszkos, elhanyagolt hajléktalan helyett egy kimerült, hétköznapi férfi ült az asztalnál, a nő régi pulóverét viselve. A feleség elé tette azokat az iratokat, amelyeket Viktor idegességében egész idő alatt gyűrögetett.
– Megérted – kezdte –, hogy ezek alapján mostantól az ingatlan felének te vagy a tulajdonosa? De azt is tudod, hogy a férjem csak felhasznált téged.
Viktor szégyenkezve lesütötte a szemét.
– Azt mondta, neki teljesen mindegy, mi lesz veled, csak az számít, hogy az én életem pokollá váljon…
– Nekem viszont nem mindegy – felelte határozottan a nő. – Ezért ezt fogjuk tenni: segítek neked újrakezdeni az életed. Elintézünk neked egy helyet egy szállón, veszünk ruhákat, és te visszaadod nekem a tulajdoni hányadodat. Tisztességes megoldás mindkettőnk számára.
Egy héttel később már a közjegyző irodájában ültek. Viktor aláírta az ajándékozási szerződést, a nő pedig valódi pénzt adott neki, és elintézte, hogy helyet kapjon egy rehabilitációs központban.
Közben a feleség más dolgokról is gondoskodott. A férje holmiját fekete szemeteszsákokba pakolta, majd ugyanannak a szállónak adományozta, ahová Viktort is küldték, az autót pedig a saját nevére íratta.
Ezután személyesen felhívta a férje munkahelyét. Nyugodt hangon elmondta, hogy a férfi az utóbbi időben furcsán viselkedik, fontos dolgokat felejt el, fillérekért ad el vagyontárgyakat, elhagyta a családját, majd egyszerűen eltűnt.
A vezetőség hamar levonta a következtetéseket. A „megbízhatatlannak” minősített alkalmazottat először felfüggesztették, majd rövid időn belül el is bocsátották.
A férj minderről csak két héttel később szerzett tudomást. Addigra elfogyott a pénze a tengerparton, és egyik pillanatról a másikra a bankkártyája is használhatatlanná vált.
A szeretője ekkorra már hazarepült. Megunta a folyamatos problémákat, és nem akart belekeveredni a férfi egyre kellemetlenebb helyzetébe.
A férfi dühösen és megalázva tért haza, és meg volt győződve arról, hogy majd „mindent helyrehoz”. Amikor azonban megérkezett az épülethez, valami azonnal feltűnt neki: a lakás ajtaján teljesen új zár volt.
