Az új rabot szándékosan a zuhanyzókhoz küldték, abban bízva, hogy mindenki előtt megalázhatják. De egyik fogvatartott sem sejthette, mi történik néhány perccel később — és azt sem, ki valójában ez a csendes nő… 😱
Kora reggel gördült be a börtön kapujához az új elítélteket szállító busz. Az adminisztráció után a női őrök sorba állították őket, majd a lakóblokk felé kísérték a csoportot. Egy nő azonnal kitűnt közülük: alacsony volt, vékony, a tekintete kimerült, az esőtől átázott hajtincsei az arcára tapadtak.
Szótlanul haladt előre, a padlót nézve, mintha észre sem venné a körülötte zajló világot. Amint belépett a blokkba, néhány rab összenézett, majd halk, gúnyos nevetésbe kezdett.
— Nézzétek, megérkezett a kis csendeske.
— Egy hetet sem fog kibírni itt.
— Tökéletes célpont lesz.
Ekkor lassan elé lépett Brenda, a magas, tetovált nő, akitől szinte mindenki tartott a börtönben. Végigmérte az újoncot, és megvető mosoly jelent meg az arcán.
— Hogy hívnak?
— Emily.
— Felejtsd el a nevedet. Itt azt a nevet viseled, amit én adok neked.
A körülöttük állók hangosan felnevettek. Néhány perccel később az egyik rab szándékosan nekilökte a vállát Emilynek, aki megingott, de még időben visszanyerte az egyensúlyát.
— Figyelj, újonc. Még a végén elesel.
— Talán már most is segítségre szorulsz?
A nevetés egyre hangosabb lett. A zuhanyzók felé vezető úton sem hagyták békén: az egyik nő a sarkára lépett, egy másik durván oldalba lökte, majd valaki észrevétlenül kinyújtotta elé a lábát a vizes padlón.
Emily megbotlott, és nagy csattanással egy pocsolyába zuhant. A folyosót betöltötte a gúnyos kacaj.
— Legalább már meg is fürdött!
— Segítsetek neki felállni! A műsor még csak most kezdődik!
Brenda megvető pillantással közelebb lépett.
— Jegyezz meg egy szabályt: itt senki sem segít a gyengéken.
Megragadta Emily gallérját, és a zuhanyzók felé taszította.
— Gyerünk. Szórakozzatok egy kicsit vele.
Több rab körbezárta az újonnan érkezettet, elállva előle minden lehetséges menekülési utat. Az egyikük erősen mellkason lökte, míg egy másik ököllel az arca felé csapott, biztosra véve, hogy a megrémült nő ismét a földre kerül.
Ám ekkor valami olyan történt, amitől az egész börtön döbbent csendbe dermedt… 😳
Emily egyetlen nyugodt mozdulattal félrelépett az ütés elől. A következő pillanatban elkapta támadója karját, megfordította, és villámgyorsan a nedves csempére rántotta. A nőnek még ideje sem maradt felfogni, mi történt vele.
A zuhanyzóban hirtelen néma csend lett. Brenda összevonta a szemöldökét, és dühösen az új rabra nézett.
— Véletlen volt. Próbáld meg még egyszer.
Ezúttal Brenda maga indult meg felé. Biztos volt benne, hogy egyetlen ütéssel a földre küldi az újoncot, ám Emily sokkal gyorsabbnak bizonyult, mint amire bárki számított.
Kikerülte a támadást, tenyérrel rövid, pontos ütést mért Brenda törzsére, majd egy gyors mozdulattal kirántotta alóla a lábát. A termetes nő nagy robajjal zuhant a vizes padlóra.
A többi rab döbbenten mozdulatlanná vált. Brenda fájdalmasan felszisszent, majd felordított:
— Mire vártok? Egyszerre, mind!
Több nő rohant Emily felé, de ő olyan magabiztosan mozgott, mintha előre tudná, ki és hogyan fog támadni. Az egyik nő karját félreütötte, a másikat határozott, mégis könnyed mozdulattal a földre küldte, míg egy harmadik megcsúszott a vizes csempén, amikor hátulról próbálta elkapni.
Néhány másodperccel később Emily volt az egyetlen, aki még állt. Nem kapkodta a levegőt, és az arcán sem látszott semmiféle erőfeszítés.
A zuhanyzóban ismét teljes csend telepedett meg. Brenda lassan feltápászkodott, egyik kezével sajgó oldalát fogva, és hosszú évek óta először nézett valakire gúny nélkül.
— Ki vagy te?
Emily nyugodtan a szemébe nézett.
— Olyan ember, aki sosem kezdi el a harcot. De mindig ő fejezi be.
E szavak után senki sem mert többé a közelébe menni. Estére már az egész börtön arról a titokzatos új rabnőről beszélt, aki egyedül helyretette a legveszélyesebb fogvatartottakat is.
Azt azonban akkor még senki sem tudta, hogy Emilynek ez volt az első napja abban a börtönben.
